Lelkemhez szól minden kő és ág,
A büszke fenyves nekem zúg.
Arra járok én, hol csak a madár jár,
Értem mit a szél fülembe súg.
Táplál e föld és lakhelyet ad,
A hegyorom hív,a völgy befogad.
Mint gyeremekek anyja, szívem ha fáj,
Úgy ölel át ez a táj.
Mint ősi tölgy a föld ölén,
Egymagamban épp’ úgy állok én.
Nem vár se társ, se jóbarát,
Mint büszke tölgy, úgy élek én.
Eluntam én a képmutatást,
A sok hamis mosolyt, álnok csalást.
Itt senki sem bánt, itt élni oly’ jó,
A csend szava őszinte szó.
Mint ősi tölgy a föld ölén,
Egymagamban épp’ úgy állok én.
Nem vár se társ,se jóbarát,
Épp mint a tölgy, úgy élek én.
Mint ősi töölgy, úgy éélek ééén…
Benned ég a szikra
Bár kint sötét az éj.
A szíved gyújtja lángra
És árad ránk a fény.
Szerte széled sok csúf rém,
Szerte foszlik a sötét.
A bűv erő, ‘mit szíved rejt,
Ezernyi hanggal árad szét.
Megtelik dalunkkal a lég,
Földerül hallatán az ég.
Elszáll a bú, a gond,
A szíved öröm töltse el,
Vidáman nézz az égre fel,
És énekeld a dalt!
Nem kell hősnek lenned
Csak őrizd ezt a fényt,
Hogy dallá váljon benned,
És űzze el az éjt.
1
Ma rád talál a boldog nyár
Könnyű felhőn, szállj hozzám
Bármi volt is, rég nem fáj
Ne is gondolj rá
Rád talál a boldogság
Tiszta felhőn, szállj madár
Bármi volt is, már ne bánd
Ne is gondolj rá
Repülj tovább a felhőkön át
Végtelen utadon láss csodát
Csobogó patakok oltalmán
Pihenj, ha valaki bánt
Ne is gondolj rá
Szállj szárnyalj szabadon
1
